A nagy Paul Oakenfold. Az elektronikus zene egyik úttörője, koronázatlan királya, tiszteletreméltó öreg bölcse. Ő az, aki már akkor is bakelitlemezeket reggelizett, amikor én még önfeledten húztam fel nagyszerű homokvárak tornyait egy sárga festékes vödörrel.
A brit szenszei még illegális garázsbulikban kezdett, mint pelyhedző állú siheder, aztán szépen lassan tornázta fel magát olyan pozícióba, hogy generációk borulnak térdre nevének hallatán, felidézve életük gyönyörű pillanatait.
Az ezredforduló idején olyan élő szettekkel és mixalbumokkal jelentkezett, hogy mindegyik egy külön élmény volt, úgy képes zenéket összeválogatni, mint senki más.
Persze producerként sem utolsó, hiszen a Southern Sun, a
Viszont öregedésének talán első baljós jele, hogy azt vette fejébe, remixeli pár régi kedvenc klasszikusát és a saját neve alatt kiadja egy albumba csomagolva. Ez az album lesz a készülő Trance Mission, melynek eddig sok köze nincs a trance-hez.
A Cafe Del Mar átirat után a héten érkezett meg a második kislemez, amely Fragma-ék örökbecsű darabjának, a Toca Me-nek a modernebb köntösbe öltöztetett verziója.
A Club Mix-nek kikiáltott Oakenfold-újragyúrmáról a producer így nyilatkozott:
Tudom, hogy az idők folyamán rengeteg nagyon jó remix készült az eredetiből, így tudtam, hogy valami újdonsággal kell előrukkolnom. Ezért egy olyan stílust és irányt választottam, amit sokan manapság újvonalas trance-nek neveznek.
Talán sokak lelki békéjét megőrizte volna, ha nem tesz ilyen kijelentést. Ez a klubváltozat ugyanis egy olyan zenei kliséktől hemzsegő bigroom house lett, amilyet mezei Martin Garrix-ek dobnak össze panellakások eldugott szegleteiben.
Az eredeti dal ikonius gitárszerű dallama megmaradt a kiállásokban, bár az áthúzás kidolgozatlan, pedig lehetett volna vele mit kezdeni. Szokványos supersaw akkordok követik az említett dallamot, ami már magában óriási baklövés, mivel ebben a megvilágításban inkább hat mulatósnak, mint igényesnek.
Pitch-húzós felvezetés után kapunk egy monoton pumpálós szekciót, aminek semmi köze nincs az eddig felépített elemekhez. Ha mindezt megszorozzuk kettővel, meg is kaptuk az Oakey-átiratot.
Kicsit hadilábon állok a remixek remixének létjogosultságával, de bele kell törődni, hogy kapunk még 3 verziót ebből az új Toca Me-ből.
A japán Eshericks érkezik egy mentőötlettel, aminek koncepcióját nehezen követem, de végül is nem rossz: csináljunk a remixből egy dubstep/trance/dubstep kifordítást.
Homlokegyenest különböző részekre bontható a szerzemény, amely valójában megért volna egy külön kiadványt, mivel a kötelező Toca-dallamtól eltekintve a kutya nem mondja meg, hogy ennek köze van a Fragma-slágerhez.
Először laza, igazi trance szólamokkal kezdünk, elszállós gyönyörűségben lehet részünk, ami zsiványul íveli át magát könyörtelenül zakatoló érces dubstepbe. Sokaknak idegen lehet, de pofásan össze van rakva.
Mesteri leépítés után igazi időutazásban lehet részünk. Az ezredforduló napfényes ibizai bulijaiba csöppenünk egy imádnivaló transz betéttel, ami nagyszerű főhajtás az eredeti verzió előtt.
Utolsónak pedig még visszaköszön modern korunk dubstep stílusa, hogy egy végső hajrában lerázza a hajszálakat az emberek fejéről.
A kellően multikulti lemezen a feltörekvő lengyel producer, East Freaks is helyet kapott. Facebook oldalán borzasztó angolságú leírást találhatunk, de ne ijedjünk meg, ő nem árul zsákbamacskát: remixe egy jól összepakolt electro house, karcolós basszussal, nem túlságosan nyivákoló, táncra perdítő vezérmotívummal és a szükségesnél nem több dobritmussal.
Külön pacsi, mert a végkifejletben meghagyta az eredeti dallamot, ami fantasztikusan egészíti ki az összképet.
A szintén brit Benjani ugrik még be a saját átgondolásával, amit sokan a legjobbnak tartanak a lemezről.
A fiatal, feltörekvő villanyzenész érezhetően Oakenfold remixét remixelte (eh...), kiszedte annak nonszensz elemeit és fejbevágta a sebességérzetünket egy kicsit. Az így kapott zakatoló kompozíció kifejezetten monoton elemekkel operál, amiben nincs túl sok fantázia, viszont a klasszikus dallamot ügyesen rétegzi és egészíti ki. Kár, hogy a kiálláson kívül nem használja.
Ha mindez nem lenne elég, kapunk bónuszt a kislemezre a Blow Fish képében, amiről szintén az a kérdés juthat az eszünkbe, mint az egész kislemezről: "De minek?"
Ez az régimódi trance nótácska hol komolyan veszi magát, hol nem: a kiállás kellemesen bizsergető, egyszerű de nagyszerű szösszenet, míg minden más része nevetségessé teszi magát kidolgozatlan hangzásokkal és butácska dallamokkal.
Fragma örökzöld világslágere egyike az elektronikus zene azon darabjainak, amikről már pofátlanul sok bőrt lehúztak. Most, 2014-ben, épp Oakenfold volt a soron és sajnos az ő akciója elég megszégyenítés-szagú. A club mix egy összedobott fércmunka, amit elrettentő példaként mutogathatunk, míg a remix remixei meg-megállják a helyüket és érnek is valamit, csak a kontextus fura egy kicsit.
Reméljük az idén megjelenő Trance Mission album több (vagy legalább is nagyobb) csalódást nem fog okozni.
Paul Oakenfold
Toca Me
Perfecto | 2014. 04. 14. | house
01. Toca Me (Club Mix)
02. Toca Me (Eshericks Remix)
03. Toca Me (East Freaks Remix)
04. Toca Me (Benjani Remix)
05. Blow Fish (Bonus Track)
iTunes | Beatport ($12.45) | Juno
Toca Me
Perfecto | 2014. 04. 14. | house
01. Toca Me (Club Mix)
02. Toca Me (Eshericks Remix)
03. Toca Me (East Freaks Remix)
04. Toca Me (Benjani Remix)
05. Blow Fish (Bonus Track)
iTunes | Beatport ($12.45) | Juno
0 hozzászólás