Pár év alatt bejárta az trance szcéna rengeteg szegletét, dalait megjelentették úgy kis zuglabelek, mint nagy nevű, vezető lemezkiadók. Remixelt már Ruben de Rondenak, Akira Kayosanak, Carol Lee-nek és dolgozott már együtt a honfitárs Roby K-vel, Greylooppal és Daniel Pitch-csel is.
Flashtech kitűnő érzékkel ötvözi az érces, monoton hangszíneket és a megkapó melódiákat, mindig próbálja összehozni a house és a trance világ legjobb stíluselemeit; ez pedig a legtöbbször mindent elsöprően sikerül neki. Úgy néz ki, megtalált egy formulát, amiben nagyon is kényelmesen mozog.
Március 3-án a holland Above All Recordsnál landolt új, négy szerzeményt tartalmazó kislemeze, a Falling Star. Mindenképp kellemes meglepetés, ha figyelembe vesszük, hogy általában az ilyen több eredeti dalt magukba foglaló megjelenésekből a második-harmadik nótára bizony kifut a szufla. Ez viszont csak akkor indul be igazán!
Ritmikus fej-, és vállmozgást indukáló perkusszióval indít a címadó Falling Star. Az első perc átlépése után jön velünk szembe egy kiválóan összerakott, energikus basszusmenet, amit játékosan egészít ki egy Darren Tate-et idéző szinusz arpeggio és némi kósza szintibelökődés. Fülgazmus jobbról-balról!
A kislemez többi tagjára is jellemző, hogy a vezérmotívumot egészen addig rejtegetik, míg az beleszólást nem tűrően ékeli be magát a kompozícióba. A Falling Star morcos négyszögjel dallama ritmikájában és karakterében kissé emlékeztet a Radiatoréra, amit még jó pár éve hozott össze a holland Sied van Riel és Radion 6, ám a hasonlóság érzése hamar elillan, amint összeáll a teljes kép.
Igazán pörgős, kiválóan megszerkesztett szerzemény a kicsike, amire mindenképp érdemes odafigyelni.
Autentikus progresszív dobritmusok, kellemes aláfestő padek és egy olyan basszusmenet, ami behorpasztja az ember homlokát: így vág bele a lecsóba a Highway. Pörög minden, mint a zománcos lavor, a előző dal nagytestvérének nevezhető karcos főtéma pedig nyúlfarknyi kiállás után veszi át a vezetés az egész kompánia felett. Markus Schulz fénykorát idézi a kompozíció.
Talán kicsit jobban ki lehetett volna dolgozni és maradt benne kiaknázatlan lehetőség, de mindenképp nagyszerű így is, ahogy van.
Talán a legerősebb képviselője a kislemeznek a Take The Plunge, ezt pedig belátta maga Paul van Dyk is, amikor megforgatta a nótát a rádióműsorában.
Szerkezetét tekintve nagyon hasonlít a társaira: lüktető, lépegető basszus, a szintetizátorok és a dobok tökéletes egyensúlya és a háttérben még mindig jól megbúvó halovány arp. Kiszűrt akkordszeletek és érzelmes padek vezetnek be a kiállásba, amiben próbál dominálni egy kósza szintiszólam, de amint megérkezik a valódi főnök, minden más eltörpül mellette: a vezérmotívum olyan hatékonyra sikeredett, hogy képes napokra beleragadni a parasztba.
Tökéletes bigroom progi mindenkinek!
A The Limit fedőnevű muzsika visszafogja a dob ütemeit és inkább különböző alakokban visszatérő dallamocskákkal próbál a hallgatóra hatni. Az ember azt hinné, hogy lágyabb, könnyedebb utazásban lesz része, de a könyörtelenül náthazavaró, néhol felnyújtott basszus megerősít arról, hogy nem fogjuk megúszni túl könnyen.
A folyton a fülünkbe csilingelő melódiadarabkákat a kiállás egészíti ki egy középszerű főtémára, ami egészen addig nem nyújt túl nagy hatást, míg a végkifejletben nem lesz kibontva és megtámogatva más szólamokkal.
Az egészen egy kellemesen sodró dalt eredményez, amiben van egy-két megnyerő elem.
Fodor 'Flashtech' Tomi új kislemeze tehát tökéletes miniportfóliót nyújt a fiatal producer stílusából és kötelező mindenkinek, aki kedveli a progesszív-melódikus vonalat az elektronikus zenében.
FlashtechFalling Star
Above All Records | 2014. 03. 03. | trance, progressive
01. Falling Star - 08:34
02. Highway - 06:30
03. Take The Plunge - 08:16
04. The Limit (as Synthetica) - 07:31
iTunes ($4.99) | Beatport ($7.96) | Juno ($5.25)
0 hozzászólás