Matt Lange - I Can't Forgive / Inverse / This Is How It Is : The EDM Review

Az elektronikus zenei világ sokoldalú géniuszaihoz tartozik az a Matthew Lange, aki reggelire eszi a deep house műfajt és még csak véletlenül sem összekeverendő Stuart 'Lange' Langelaannal. Matt hosszú utat tett meg idáig, habár még mindig igen fiatal: nem elég, hogy fiúkórusban énekelt még ritmusgitáron is zúzott egy metál bandában.
Remixelt ő már Ushert és Halo 4 soundtracket, de előszerettel ír zenéket filmekhez és reklámokhoz is.

Kiváló sound designer és multiistrumentalista, BT-vel és Andrew Bayerrel vehető talán egy kalap alá, jogosan. Karrierje meredeken ível felfelé, hála az olyan megjelenéseinek, mint a Rift, az Avalon, a Way You Know vagy épp első idei bombája, a So Cliché. Dalainak legapróbb részleteire is gondosan ügyel és olyan hangulatos, érzékien lötyögő house nóták kerülnek ki a keze alól, amiket nehéz nem szeretni.
Ha bizonyítékra szomjaztok, itt van máris a ma megjelent új kislemeze, amin három pofátlanul kellemes nóta pihen.

A műfaj vérprofi képviselője az I Can't Forgive, melynek könnyen megjegyezhető, inkább a hangszerek kiegészítésére szolgáló vokálját Jess Bennett, vagyis Jeza jegyzi, aki nem újonc a trance és a house színpadán.

A dal hibátlanul kevert szintetizátor hangok, lötyögős dobritmusok és repetitív ének szólam mesterien gyúrt süteménye, meghintve egy leheletnyi elektromos gitárral. A hirtelen váltakozó akkordmenet már a legelső pillanattól fogva rabul ejthet. Matt ismét csak bemutatja, hogy ha az ember melódikus, lazulós házra vágyik, ne menjen túl messze.

Nem feltétlen érzem szükségesnek Kerry Leva nevét feltüntetni az Inverse kapcsán, bár kétségtelen, hogy ha Matt összeül a fiatal énekesnővel és zongoristával, abból csak mesterművek manifesztálódnak.

Ennek fényében az Inverse is egy igazán színvonalas deep house nóta, a monotonabb fajtából. A kompozíció lelke a kidolgozott perkusszióban és a kicsit kannahangra hajazó basszusban rejlik, amiket andalító szintiszőnyegek ölelnek egészen finoman. Kerry néha bele-belemászik a buliba, ám ezen megszólalásai kézzelfogható dalszövegek helyett inkább csak háttérvokálok, amik ráadásul kísértetiesen hasonlítanak egy régebbi Lange & Andrew Bayer számban hallhatóakra.

Annyi baj legyen, a végeredmény kétségkívül mesés!

A This Is How It Is először talán kicsit Jody Wisternoffosan hat. Először.

Fülbizsergető utazás ez a szám, ami úgy sodor, hogy észre sem veszed. Vadmély basszus lüktet huncut dobok alatt, ezernyi apró, szétbuherált hangminta kísér megfoghatatlan férfi vokálnak ható foszlányokat - zseniálisan megszerkesztett alkotás, ami mindig képes meglepni, huszadik újrahallgatás után is.

Matt Lange minden munkája aranyat ér és idén is nagyszerű anyagokkal rukkol elő. Az új kislemez triumvirátusa is kötelező darab mindenkinek, aki megőrül a lágyabb house számokért.
Újabb kifogásolhatatlan megjelenés az Anjunadeep zászlaja alatt.

Matt Lange - I Can't Forgive / Inverse / This Is How It Is

0 hozzászólás