Pörgette már ő a lemezeket a Ministry of Soundban, a Bulldog Bashben, de megjárta az elektronikus zene konstans olvasztótégelyét, Ibizát is - nem mondhatjuk hát, hogy zöldfülű lenne a szakmában.
Ő az a producer, aki legalább olyan mesterien képes elmosni a határt a keményebb trance ütemek és a felemelő melódiák között, mint honfitársa Simon Patterson. Ennek tökéletes képviselője Ian legújabb kislemeze, a Quadzilla.
3 év után ismét a nívós Redux Recordings leánykiadójához, a Connective Soundshoz igazolt Mr. Solano, a kislemez pedig augusztus 19-ére ért a digitális lemezboltok virtuális polcaira, viszonylag - méltatlanul - nagy csend közepette. Az eredeti verzió mellett egy Zenai remix fekszik még a megjelenésen, bár ha az nem lenne, valószínűleg nem sokaknak hiányozna.
Az eredeti verzió magabiztosan és hangulatosan indul, erős dobokkal és ambiens szintiszőnyeggel. Ne tévesszen meg a zeneáruházak 'uplifting trance' stílusbesorolása, ez nem a tipikus 138 BPM-es utazás. Amit viszont garantál ez a szám, az szimpla, lüktető basszusra dobált ritmikus szintetizátor foszlányok, melyektől a vezér akkorddallam el-elveszi a szót. Sokáig nem kell várnunk, hogy a kissé ronda, de finom bemelegítést feloldja egy tökéletesen összerakott, magával ragadó kiállás.
Gyönyörű pad hangzások, kellemes zongoraszólam, felemelő melódiák - minden, ami egy kézfelemelős elszálláshoz kell. A dal mesterien operál az érzelmeinken és hirtelen öli ki saját magát, teremtve ezzel intenzív hatásszünetet, mielőtt a semmiből berobbanna egy olyan supersaw melódia, ami nem csak szép, de az ember fejét is leszedi. A jó értelemben.
Szívfájdalom, hogy a végkifejletben nem tér vissza ez a dallam és egy alternatívája veszi át a gyeplőt, megtámogatva markáns dobokkal.
A mexikói Julio Huerta, álnevén Aizen gondoskodott egy remixről. Egy olyan remixről, aminek rengeteg eleméről süt a feleslegesség és a hallgató szinte értetlenül áll elfogyasztása után.
Mélyszűrt lábdobbal és egy olyan staccato szintetizátor foszlánnyal indulunk, hogy egy jó alföldi magyar ember akaratlanul is a kunsági kiskocsmákból szombat esténként kiszűrődő mulatós nótákra asszociál. A bevezetés száraz, kissé minimalista és kidolgozatlan. Aizen nagyon lassan vezet be új elemeket, amik viszont sehogy sem akarnak egységes egésszé összeállni.
A kiállás szintén csalódás: a producer nem foglalkozott azzal, hogy Ian eredetijének sávjait újrahangszerelje, netán saját ötletet dobjon bele. Egy az egyben megkapjuk az originál szintiszőnyegeit és zongoráját, kiollózva. Inkonzisztens felvezetés után a végkifejlet egy vérszegény kompozíció ami nem sokat fejlődött a bevezetés óta.
Aizen remixe egy nagy fércmunka, a kreativitás és összhang szinte teljes hiánya. Mintha nem is akart volna foglalkozni vele, hiszen meg kell hagyni, tud ő ennél sokkal jobbat is.
Az eredeti verzió miatt mindenképpen érdemes időt szánni a Quadzillára, nem fogjátok megbánni.
Quadzilla
Connective Sounds | 2013. 08. 19. | trance
01. Quadzilla (Original Mix) - 7:14
02. Quadzilla (Aizen pres. Zenai Remix) - 7:18
iTunes ($2.58) | Beatport ($2.98) | Juno ($3.17)
0 hozzászólás