Az amerikai Brian Transeau már kétség kívül zsúfolásig pakolta azt a bizonyos asztalt jobbnál jobb albumokkal és kislemezekkel - azok közé a rendkívüli személyiségek közé tartozik, akikből évszadonként csak egy maroknyi jut a világnak.
Brian nem csak nagyszerű producer, de kiváló szoftverfejlesztő, író és multiinstrumentalista is. Olyan hangszereket képes gyönyörűen megszólaltatni, amikről az ember nem is tudja, hogy egyáltalán léteznek. A zeneírás technológiai oldala neki köszönheti a Stutter Edit programot, mellyel olyan dinamikus glitch effekteket lehet applikálni a hangsávokra és valósidejű hanggenerátorokra, amelyek használata tette naggyá BT-t a '90-es évek végén; nem mellesleg máig egyik hangzásbeli védjegye.
A neten nagyon megoszlanak a vélemények az augusztus 16-án megjelent A Song Across Wires-zel kapcsolatban. Sok helyen belefuthatunk olyan meglátásokba, miszerint az album nem hoz semmi újat és BT csak magát ismétli ezzel a lemezzel. Ha az ember muzikális innováció reményében csap bele, könnyen erre a konklúzióra juthat - jogosan. De ha az ember csak jó elektronikus zenére vágyik, nem fog nagyon csalódni.
-WEB-2013.jpg)
Progresszív ütemek, transzba ejtő melódiák és egy fantasztikusan hangulatos kiállás fültanúi lehetünk, ha meghallgatjuk. Az idei év egyik nagy kedvence.
Kellő lendülettel elrugaszkodva távolodunk a trance műfajától a Letting Go ritmusaival. Laza törtütemek vezetnek be egy egészen gyors szekciót, ami az egyetlen Jes Brieden hangjával ejt rabul, aztán jön a fekete leves. BT - amilyen technológiai megszállott - nagykanállal kóstolt bele a manapság kommersz dubstep irányzatba, ebben pedig az Image-Line szoftvercég Harmor virtuális szintetizátorán kívül Brady Wiggins, vagyis Fractal volt segítségére. A Letting Go ércesen váltogat kellemes, dallamos, gyönyörű vokállal fűszerezett szösszenetek és kőkemény elektró hangzások, agyonmanipulált hanghullámok valamint felismerhetetlenre szabdalt énekcafatok között. Briantól szokatlan, de nem rossz.
A kanadai Adam Kershen működik közre a Tomahawkban, ami még anno 2011-ben jelent meg kislemezen, előrevetítve az album hangulatát. Akkor elsőre meglepő volt kettejük munkájának ez a gyümölcse, de a dal képében egy olyan (újabb) dubstep-house-trance hibridet kapunk, ami nagyon rá tud nőni az emberre. Két arca közül az egyik egy igazi Adam K-s progresszív kompozíció, lüktető staccato dallammal, ami komótosan, de hatékonyan bontakozik ki. A szerzemény másik orcája viszont egy marcona szintiizzasztó túra vissza-visszatérő motívumokkal és komor technológiai virtuozitással.
Ez a két egyveleg követi egymást, viszont úgy, hogy közben folyton fejlődnek és minden váltásnál újabb, fokozatosan egyre felemelőbb oldalukat villantják meg. Szerkezetre ötös.
A chillout-szerű kezdést pattogó house elemek váltják amelyek idővel ismét a dubstep műfajára jellemző rendezett káoszba torkollanak. Igazi vezérmotívumot nehéz megfogni a dalban.
Tyson Illingworth (tyDi) és Tania Zygar már nem egyszer szűrték össze a levet (gondoljunk csak a 2010-es Vanilla-ra), viszont harmadikként csatlakozott BT is a képbe, hogy megírják a Sterm The Tides-t.
Egyértelműen tyDi stílusjegyeit fedezhetjük fel a dalban mind az akusztikus gitár, mind a lábdob karaktere, mind a különböző apró, monoton dallamfoszlányokat játszó szintetizátor hangzások képében. Összességében egy inkább tölteléknek ható elektronikus darabot kapunk, felejthető énekkel. Bár visszavesz az előző számok vadságából, nem hagy maradandó nyomot.
A lemez felénél ismét egy tyDi kollaboráció bukkan fel, melynek legkevésbé sem mélyenszántó vokálját újból JES adja elő. A Tonight sajnos meglehetősen hajaz az előző trackre, viszont annál már egy fokkal jobb és fülbemászóbb. A kiállásban nagyszerű kis zongoraszólam bódít, a vezérdallam hangulatos sidechain-elt akkordmenete jól eltalált és a néhány kiegészítő hangszín igen jól ki van keverve.
A felvezetések zongorabetétei, a hihetetlenül pörgős arpeggio dallam és a hab-a-tortán funkciót betöltő torzított négyszögjel szólam fantasztikus egységet alkotva prezentál egy slágergyanús összképet.
Az a Matt Hales csatlakozott Brianhez a Surrounded című szerzeményben, aki anno Tiestoval közösen összehozta a UR-t és hagyta a porban a legtöbb EDM rajongó állát. Ez a mostani kollaboráció a legutóbbi kislemez az albumról és legalább olyan ütős, mint egy jól irányzott ólajtó. A kifogástalan keverés hatására tökéletes hangszínek olyan bivalyerős ütemekbe és bő hangzásokba állnak össze, ami meghökkentő energiával ruházza fel a számot. A vokál ismét csak zeneileg fantasztikum, maga a dalszöveg néha megmosolyogtatóan bugyuta.
A refrének előtti leheletnyi megállás olyan mesterien nyesi el a felfokozás hatását, hogy a hirtelen berobbanó összjáték szabályosan hátralöki az embert a székben, az utolsó szekció dubstep arculata pedig nagyszerű végjáték.
A Vervoerent majd' egy éve hozta össze a producer 2 repülőút leforgása alatt, miközben különböző hangtechnikai algoritmusok implementációjával babrált. Ez a kitűnő progressive trance karakterében kicsit hasonlít a Skylarking-ra: egy adott, nem valami komplex fő motívum körbejárása 6 percen keresztül. A kompozíció folyton transzformálódik, a legkülönbözőbb részei csavarodnak meg a legkülönbözőbb módokon a legkülönbözőbb időpontokban, miközben a vezérvonal tisztán kivehető marad.
Fülbemászó csengettyűk, öblös hangzatok és szilárdan támogató dobritmusok kavalkádja ez.
A soron következő nóta jó ideig borzolta a rajongók kedélyeit, ugyanis azon kívül, hogy Above & Beyond-éknál forgott egyszer, nem lehetett tudni, hogy mi is ez pontosan. BT glóbuszt átívelő kollaborációja, a Must Be The Love nem mást, mint a fiatal orosz üstököst Arty-t és az ex-iiO tag, félig pakisztáni Nadia Ali-t látja vendégül egy pofátlanul jó szerzemény erejére.
Az albumverzió bevezetése kifejezetten nagyszerű a maga erőteljes zongoraakkordjaival és felemelően lüktető dobjaival. Az év egyik legszívmelengetőbb house darabjaként instant szerelmbeesést eredményezhet, habár meg kell hagyni, Nadia vokálja és a jól eltalált, fülbemászó dalszöveg hatalmasat dob az egészen. A zenei aláfestés szigorúan véve elég nyers és kidolgozatlan; ugyanakkor szemtelenül hatásos. A (fentebb látható) videóklip pedig talán 2013 egyik legjobbja ebben a műfajban.
Bizsergető csengőkkel, majd bő szubbasszussal és frankó akkordmenettel indít az album utolsó száma, a Lifeline. A nulladik másodperctől kezdve csavarja el a fejeket ez az igazi BT-ízű remekmű, ami hamar megcsillantatja az iráni Sena Verdi, művésznevén Senadee brilliáns énektudását és karakteres hangját. A refrén büntetni valóan fülbemászó, a dobszekciók kellően bulibarátak, a helyenként kissé ostinato vezető dallam elképesztően el lett találva. Inspiráló, felemelő, szinte kávé helyett is ajánlható. Tökéletes befejezése a lemeznek.
Ez tehát Brian Wayne Transeau körülbelül 16. albuma, attól függ, honnan nézzük. Az A Song Across Wires méltó a nevéhez és nagyon erősen elektronikus, felvonultatva mindazt a technológiai fejlődést, amin az egész "gépzenei" szcéna keresztülment. Bár van pár nehezebben emészthető és nem olyan kiemelkedő darabja a korongnak, a többiek kárpótolják a hallgatót. Aki ismeri és szereti a producert, annak ez sem maradhat ki a gyűjteményéből, aki pedig még szüziesen feszeng BT diszkógráfiáját böngészve, annak is érdemes nekifutnia. Legalább egyszer.
BT
A Song Across Wires
Armada | 2013. 08. 16. | trance, house, dubstep
01. Skylarking
02. Letting Go (feat. JES)
03. Tomahawk (with Adam K)
04. City Life (with Bada)
05. Sterm The Tides (with tyDi & Tania Zygar)
06. Tonight (with tyDi & JES)
07. Love Divine (with Stefan Dabruck & Christian Burns)
08. Surrounded (with Aqualung)
09. Vervoeren
10. Calling Your Name (with Tritonal & Emma Hewitt)
11. Must Be The Love (with Arty & Nadia Ali)
12. Lifeline (with Dragon, Jontron & Senadee)
iTunes ($11.99) | Beatport ($12.99) | Juno ($10.38)
A Song Across Wires
Armada | 2013. 08. 16. | trance, house, dubstep
01. Skylarking
02. Letting Go (feat. JES)
03. Tomahawk (with Adam K)
04. City Life (with Bada)
05. Sterm The Tides (with tyDi & Tania Zygar)
06. Tonight (with tyDi & JES)
07. Love Divine (with Stefan Dabruck & Christian Burns)
08. Surrounded (with Aqualung)
09. Vervoeren
10. Calling Your Name (with Tritonal & Emma Hewitt)
11. Must Be The Love (with Arty & Nadia Ali)
12. Lifeline (with Dragon, Jontron & Senadee)
iTunes ($11.99) | Beatport ($12.99) | Juno ($10.38)
0 hozzászólás