Dalaiban mindig van valami, ami megragadja az ember figyelmét. Sokszor talán magunk sem tudjuk mi az, sokszor valami egészen apró része egy-egy összetett és kidolgozott kompozíciónak, de kétségtelen, hogy Sunny mindig képes olyan hangulatot teremteni, ami egyedülálló.
Legújabb kislemeze, a Marvel EP is kitűnő példája annak, mire képes ő. A lemez egyébként a debüt megjelenése a producer saját kiadójának, a Sounds of Elysiumnak, ami ezzel a két dalt tartalmazó EP-vel igencsak erősen csapódott be az elektronikus zenei kiadók heringparty állagú piacára.
Levente maga így nyilatkozott az EDM Review-nak:
Nagyjából 8 éve vagyok a "szakmában" és az első 3-4 megjelenésemmel az emberek beraktak az "uplifting trance producer" fiókba, amit eleinte igazából nem is bántam, de rá kellett jönnöm, hogy ez onnantól kezdve nem szerencsés, amint egy kicsit is mást szeretnék csinálni. Ezért az elmúlt 3 évben következetesen azon dolgoztam, hogy lemossam magamról ezt a bélyeget. Nehéz, mert a mai napig hallgatom, hogy "jó-jó az új zenéd, de a PUMA..". Akkor is, ha azóta technikailag és zeneileg is sokkal kiforrottabb zenéket alkottam.
Az utóbbi időben írtam 4-5 számot, amik szerintem egész jól sikerültek, de az Anjunabeats sorra dobta őket vissza. És akkor egyszercsak bevillant, hogy ezek már nem is trance zenék. A nagy kompenzálásom odáig fajult, hogy lassan majdnem el is felejtettem nekem mit is jelent az, hogy trance. Ekkor öntött el az érzés, hogy a következő dalom egy igazi, őstrance lesz, legalábbis zeneileg, de hangzásban azért a mai igényeknek megfelelő.
Zenéről van szó, elsősorban zeneileg tetszen vagy ne tetszen valami, de a hangzás inkább ízlés kérdése, arról meg értelmetlen vitatkozni. De ez is csak részben igaz, mivel klubzenéről beszélünk, a hangzás is lehet a zene hatásosságának része. Ez egy nagyon komplex dolog, valakinek kéne írnia egy szakdolgozatot erről. De őszintén mondom sok producer nevében, hogy nem azért változunk hangzásban, mert egyszerűbb ilyen zenéket írni, épp ellenkezőleg. Marvelből egy 138 BPM-es zakatolós zenét 2 óra alatt kerekítettem volna, de én egyelőre egyszerűen ráuntam erre a hangzáskorszakra és már nincs benne kihívás.
Szóval igazából egy ilyen libabőrös őstrance kiállás volt a cél, jó sok trükkös farty basszussal, mert az nekem mostanság nagyon tetszik. Ez már Anjunáéknak is bejött, de addigra már tervben volt a saját kiadó és úgy döntöttem ezzel a zenével indítom útjára. Várakozásokon felüli volt a fogadtatása, nagyon jó supportokat kapott és ami fontosabb, a hallgatóktól is rengeteg pozitív visszajelzés jött, értékelik a zeneiséget a hangzáson túl és ez jó.
A kiadósdi nehezebb, mint gondoltam, pedig nekem nem kell sok mindennel foglalkoznom. De még mindig nincs a fejemben egy konkrét kép, hogy milyen irányba is szeretnék menni, mert a fő cél az, hogy olyan zenék jöjjenek ki, amik nekem tetszenek. Csak ez így nagyon széles spektrum a műfajokat illetően. Nekem nagyon tetszik néhány electro house vagy progressive house zene is. Gondoltam ez nem nagy baj, mert legalább nem fogják annyira beskatulyázni a kiadót és mindig kicsit meglepetés lesz egy-egy release. De tartok tőle, hogy egy kiadónál ez így nem fog működni. Ez majd az első néhány release-nél kiderül és majd eszerint haladunk a későbbiekben. Most olyan megjelenéseket szeretnék, amikben zeneileg van valami és hangzásban aktuális. Már most elég sok demót kaptam és abból a legtöbb olyan, amit végig sem lehet hallgatni. Van néhány, amin érezhető, hogy nem ma kezdte a dolgot, de még hosszú út áll előtte. Van olyan is, ami nagyon egyben van, és simán lehet, hogy másutt sikert arat, de gyakran nem is tudom megmagyarázni - vagy csak nehezen - hogy nekem miért is nem működik. És vannak igazi gyöngyszemek, ezeket keresem.
Csodálatos trance hibridet kapunk a Marvel című track képében. Sunny az utóbbi időben szeret bizsergető kontrasztot teremteni mélytartományban huncutabb, markánsabb, szárazabb alapok és elkápráztatóan szép akkordok és dallamok között. Ilyen volt két évvel ezelőtt a stílszerűen Contrast névre hallgató dala például, ami akkor állítom az év egyik legjobban megkonstruált Anjuna megjelenése volt.
Az új kislemez zászlóshajója nagyszerűen prezentálja ezt az említett kettősséget: visszafogott dobritmusokat egészítenek ki éles basszus hangzások és frekvenciamodulált szintetizátorfoszlányok, miközben a track dallamosabb arca néhol bele-beleszól az összhatásba jól eldugott lágyabb szólamokkal és kellemes női vokálszösszenetekkel. Aki nem ismeri a producer munkásságát, az akár az első 2 perc után hátat is fordíthat a Marvelnek, de valószínűleg élete egyik legnagyobb baklövését követné el ezzel. A kiállás pofátlanul megnyerő, végig fejlődő vezértémája képes rettenetesen makacsul beleakadni az ember fülébe; igazi libabőr.
A végkifejlet nem fog ülve hagyni, lórúgásnyi erővel késztet mozgásra.
Valamivel öblösebb mélytartománnyal operál a Marvel kistestvére, az Excelsior. Szerkezetben és karakterben nagyon hasonlít a másik dalra, de talán nem hagy akkora nyomot az emberben. A kompozíció minden tartománya sok apró hangból és szeletnyi dallamból épül fel, teremtve kellemesen sodró összképet.
A kiállás nyugisan vezet be egy bíztatóan pattogó arpeggiot, ami a végkifejletben kevésbé szofisztikált big-room formát öltve állapodik meg, a basszusvonalat is leegyszerűsítve magával. Egynek jó és megvan benne a potenciál, hogy idővel ránő az emberre.
A Sounds Of Elysium kiadó elsőszülött gyermeke, a Marvel EP jól teljesít mind otthon, mind a táncparketten. Sunny Lax ismét egy olyan kislemezt tett le az asztalra, amire érdemes ráharapni az elektronikus tánczene kedvelőinek.
Sunny LaxMarvel EP
Sounds of Elysium | 2013. 09. 23. | trance
01. Marvel (Original Mix) - 5:59
02. Excelsior (Original Mix) - 5:44
iTunes ($2.58) | Beatport ($2.98) | Juno ($3.17)
0 hozzászólás